A döntés pszichológiájának ezer arca van, s sajnos nem áll mögöttünk/mellettünk
valaki, akik 100% bizonyossággal adná kezünkbe az élet kulcsát. Nincs ilyen
kulcs, legjobb tudásom szerint... mert ha lenne, az maga lenne a tökéletes
eszköz, egy olyan élethez; ahol biztosan nem hibázunk el semmit, nem bántunk
meg senkit, sikeresek és boldogok lehetünk vagy épp amire az adott helyzetben
vágyunk.
Sokan vagyunk úgy, hogy nagyobb horderejű döntés előtt állunk/álltunk -
kerültünk már olyan helyzetbe; akár a munka, párkapcsolat, lakhely váltás, tanulmányok, család vagy a pénzügyek területén
- ahol nem tudtuk mi a helyes döntés, esetleg túl sokat gondolkodtunk,
hezitáltunk rajta, végül már azt se tudtuk mi a probléma lényege, annyira
elvesztünk a részletekben. Egyezzünk meg abban a hipotézisben, hogy mindenkinek
a saját problémája a legnagyobb és legfontosabb (az adott pillanatban, amely
sok energiát őröl fel bennünk), ezáltal azt érezhetjük a legnehezebbnek
számunkra, amit épp esetleg senki nem képes megoldani vagy úgy érezhetjük,
nincs jó megoldása a problémának, ezért halogatjuk. Félünk kimondani, esetleg
megoldást/segítséget kérni; azonban ha mégis megtesszük, fontos különbséget
tenni jó/rossz tanács azaz hozzá(nk)állás között.
Amit ne tanácsoljunk azoknak, akik
épp ilyen nehézkes/fájó szituációban vannak avagy a toxikus pozitivitás mintái:
- Gondolj arra, hogy másnak nagyobb
problémája/gondja van/ lehetne rosszabb
- Örülj annak, ami körülötted van, legyél hálás...
- Mosolyogj, a sírástól nem lesz jobb!
- Az nem segít, ha negatívan állsz hozzá...!
- Más is megtudta csinálni, neked is menni fog!
"A "toxikus
pozitivitás" kifejezés arra utal, hogy a pozitív emóciókat, gondolatokat
hajlamosak vagyunk túláltalánosítani és erőltetni az élet minden területén és
minden élethelyzetben. Ez szükségszerűen magával hozza azt, hogy minden negatív
érzelem, stresszfaktor és traumatikus élmény elismerését elutasítjuk vagy
másokat is erre bátorítunk. Ahelyett, hogy elismernénk a negatív emóciókat is,
elnyomjuk őket, és hosszútávon nagy károkat okozhatunk mindezzel a mentális és
érzelmi jóllétünkre nézve"
Ezzel
ellentétben támogathatod őszintén barátod/társad, hiszen nem
vagy a cipőjében - ne akard
lekicsinyíteni a gondjait és főleg ne hasonlítsd máséhoz/sajátodhoz amikor tanácsolsz.
- Erős vagy és a belső erőd segít túljutni
ezen!
- Nem vagy egyedül, ha szükséged van rám, itt
vagyok!
- Rendben van ha sírsz, kell egy zsepi?!
- Nem baj, ha hibázol.
- Ez egy nehéz helyzet, sajnálom, hogy ezen
kell végigmenned!
- Szeretlek! Bármit is érzel ebben a
pillanatban.
- Miben tudok segíteni, hogy könnyebb legyen?
A probléma tehát adott, eközben egy helyben állunk, olykor sajnáltatjuk
magunkat, néha pedig faltörő kosként ugrunk neki az adott szituációnak: "megoldom ezt is " felkiáltással. Az életben
viszont akadnak sorsfordító döntések, amiknek tudjuk, hogy bárhogy alakítjuk,
sosem lesz jó vége... (az önfeláldozás hatásairól a későbbiekben) A legnagyobb erőfeszítések árán is, egy rossz vagy mások
számára bántó végeredmény születhet, esetleg mi magunk félünk attól, hogy a jövőben
megbánjuk döntésünket, azaz annak eredményeit. Párkapcsolatok területén, pl.: a
pandémia hatására is megnövekedett a válás, szakítások száma. Esetleg most
döbbentünk rá, hogy mennyire külön utakon járunk - eltávolodtunk, de akadnak
köztünk olyan párok is, akik a gyermekvállalás/munka egyensúly-játéka árnyékolta
be az amúgy is stresszes hétköznapokat. Talán a megugrott építőipari árak tették
lehetetlenné álom házuk megépítését és épp pénzügyi válság állt be a
kapcsolatba, s nincs aki segítsen... Sorolhatnám a problémákat amelyekkel nap ,
mint nap, kisebb-nagyobb döntéseket hozunk meg, akár napi 35.000 döntést is
megteszünk; ez a gondolat már önmagában fárasztó.
Vannak technikák amikkel tisztázhatjuk
az ész/szív kettős mérlegét. Bármennyire klisének hangzik, vegyünk magunk elé egy tiszta lapot és gyűjtsük össze a
gondolatainkat.
Ez lehet előny-hátrány felsorolás - például, ha egy állásról/lakhelyről kell
döntenünk. Alapvetően tartsunk csendet és belső önreflexiót. A csend lehet pár
óra, de akár pár nap elvonulás is. A problémától függően érezni fogjuk, mennyi
időre van szükségünk, hogy ne halogassuk a végtelenségig; tehát csend. Írjuk le
az adott személlyel/kérdéskörrel kapcsolatos érzéseink, majd kezdjük mellé
írni, hogy milyen lehetőségeink vannak. Ha úgy érezzük nincs sok lehetőségünk, írjuk fel ezt a kérdést: mi lenne ha...? S itt vegyük a negatív majd pozitív oldalt pl.:
Mi lenne ha elveszíteném? Mi
lenne ha egyedül lennék? Mit csinálnék, ha nem lenne munkám? Mit csinálnék, ha
nem akarok már ott élni?
Pozitív: Egyedüllét előnyei - rég tervezett énidő - amit mindig kipróbáltál
volna;
új munka/kihívás- magasabb fizetés-akár
jobb csapat, új lakhely - új barátok, felfedezés stb...
Nézzünk a jövőbe , tervezzük meg a "legrosszabb" vész tervet és a legjobb
kiutakat.
Amikor a jelenben elakadsz, egy múltbeli tapasztalás miatt, sokszor a jövőre kell tekintened, amikor is hajlamos
vagy egy nehéz helyzetben "szürkébbnek látni azt", de idővel rájössz, hogy a
jövőben már a jóra vágysz és így elindítod a pozitív folyamatokat magadban. A
jobb önmagadra vágysz. Azaz egy jó állásra, egy jobb lakásra/házra, egy boldog
párkapcsolatra vagy épp azon probléma megoldására, amiből most nehezen jössz
ki. Azaz ne a múltad írja felül a jövődet, még ha a jelenben nem is látod az
utad.
Kérj bátran segítséget! Akár
szakembertől, aki segíti az egyéni megküzdési mechanizmusaid kialakításában; akár olyan
személytől - baráttól-családtagtól, akivel szívesen megosztod a problémát és
tudod , hogy figyel Rád. Fontos szabály, olyan embertől kérj tanácsot, akitől a
kritikát is elviseled és akár már átment hasonló helyzeten , esetleg olyan
élethelyzetben van, amiben Te is
szívesen lennél. Nem lehet eléggé hangsúlyozni az empátia fontosságát és a
kitartásra való buzdítás jelentőségét.
Az is rendben van, ha nem akarsz róla beszélni. Semmit sem kell erőltetni, ha
úgy érzed egyedül akarsz megküzdeni, akkor irányíts magadnak kérdéseket, írd
le, figyeld meg az érzelmeid, adj időt magadnak.
Minden nehéz döntést, könnyebb
meghoznod, ha megnyugtatod magad és nem stresszhelyzetben gondolod át. Ilyen
pozitív morzsák lehetnek pl.: amikor nyugtató, pozitív zenét hallgatsz.
Elkészíted kedvenc ételed vagy elmész kedvenc helyedre és eszel egy finomat.
Természetjárás , vagy kuckózás egy meleg takaróba egy új könyvvel, több
illatgyertya, kellemes illatok a környetedben. Boldogságot árasztó képek nézegetése, vizuálizáció, meditáció, jóga, tánc. Amire
önmegnyugtatás során támaszkodhatsz:
látás, szaglás, tapintás/érintés, ízlelés, tapasztalás/ingerek.
Ellentétes cselekedetek. Olyasmit tenni, ami ellentétes az adott helyzetben
ért ingerekkel. Itt főleg, pozitív aktivitásra gondolok.
Végezetül... Minden nehéz
döntést segít az idő. Az idő magunknak, s azoknak akikre hatással van a
döntésünk eredménye. Sokszor abban is segít az idő, hogy másképp lássuk a
problémát. Könnyebb megoldást találunk vagy más fényben látjuk, sőt az is
előfordulhat, hogy az idő helyettünk oldja meg a kérdést. Érdemes dolgozni a
nehéz problémákon, mert útközben esetleg más érdekes feladatot old meg az
ember. Válaszd ki a saját megküzdési stratégiád vagy építs egy újat.
'Amikor az emberek
elhatározzák, hogy szembenéznek egy problémával, olyankor valójában
rádöbbennek, hogy sokkal többre képesek, mint hitték.'
