Szétesve az úton - Az életközepi válság jelei és "túlélési" lehetőségei


A jelenséggel előszőr Carl Gustav Jung kezdett foglalkozni; munkássága során azt tapasztalta, hogy a férfiak; egyaránt a nők is - életük aktívabb felén túllendülve (házasság, gyerekvállalás, otthonteremtés) kis nyugalmi idő után, őrült hajszába kezdenek az idő múlásával.
Esztelen pályamódosítások, extrém kockázatvállalás, utazások - új izgalmak, pótlékok keresése, a családi "békének" amolyan állóvíz-szerű felzavarása, akár egy szerető mellett - ha már a párkapcsolatok terén kalandozunk, szélsőséges esetben erőteljes viselkedésbeli változások, esetleg válás meglépése.
Mindenki másképp éli meg az életközepi válságot, s általában 10 emberből 7 érintett benne, habár a kutatások szerinti korosztály besorolások igencsak eltérőek. 
Egyes adatok szerint 45-58 év közé teszik (ez az elfogadottabb) míg a mai rohanó, felgyorsult életvitelünk okán erősebb becslések szerint 
35-43év közé sorolják a 'midlife crisis-t'.
'Jung szerint az emberi életutat úgy kell elképzelnünk, mint a Nap pályáját: 
a felkelő Nap ahogy emelkedik, egyre nagyobb területet világít meg sugaraival. Ahogy a Nap az idő múlásával egyre inkább kiterjeszti fényét a külső világra, úgy lesz az embernek is egyre világosabb és gazdagabb a tudata azon keresztül, amit megtapasztal, amit birtokba vesz. Valójában nem tudja, mikor is ér el a zenitre. Amikor azonban a zenitet elhagyja, ragyogása, sugarai gyengülnek, és már nem kifelé, hanem befelé, önmagának világít. 
Ezt a korszakot élik meg sokan a sors várószobájában való toporgásként, hanyatlásként.' Érdekes, hogy a férfiakat mindig jobban hatalmába keríti ez a fajta hanyatlás érzése ... (ekkor kérdéses a párkapcsolat szilárdsága, be tud-e férkőzni egy harmadik fél... persze akár a feleség oldaláról egyaránt érkezhet)
A párkapcsolatokat tekintve , ilyenkor jön , hogy újítanak. Egy 15-20 évvel fiatalabb szerető, akár a későbbiekben feleség vagy barátnő, egy sportosabb autó/motor vagy akár különböző új hobbik (lehet exrém sport is) megjelenése az életükben, mintha a fiatalság és a lendület múló tüneményét szeretnék két marokkal szorítani.A fiatal szerető megjelenése új dinamikus erőt ad a férfinek/nőnek, feltölti energiával és fiatalítja, szexuális határait frissíti, ugye a korkülönbségnek köszönhetően. (párkapcsolati kitekintő)

Elliott Jaques (kanadai orvos-pszichoanalitikus szerint) ezt az időszakot az a felismerés indítja el, hogy az életük félúton jár, és a halál nem csak valaki/valami mással történik: hanem velük is megtörténik.


A férfiak pedig mindent megtesznek, hogy fenntartsák újra a lángot, hiszen emberek vagyunk, sokan félünk a múlandóságtól az öregedéstől. A nők őrült edzésbe kezdenek, méregdrága kozmetikumok kapnak helyet a polcon; esetleg (ha a lehetőség adott) 
kés alá fekszenek egy kis fiatalságért... Nyitottabbá válnak a bókok/udvarlás fogadására, hiszen nekik is kell-, hogy még egy kicsit, nőnek érezzék, értékesnek, szépnek, kelendőnek magukat. Tehát mindkét oldalon, különböző súllyal, hozzuk a viselkedési mintát - a jeleket. Természetesen itt is van kivétel - aki könnyebben veszi az elmúlás gondolatát, együtt tompul ragyogása az idővel, s ebbe beletörődik - elfogadja vagy harmonikusabb formában éli meg mindezt. 
Ahány pszichológus, ahány orvosszakértő, guru, coach... vannak akik azt vallják , 
nincs életközepi válság. Massachusetts-Amherst Egyetem pszichológiai kutatása nagy port kavart állítása szerint, ugyanis, 
"...még soha nem találtam olyan életkort, amely végérvényesen kapcsolódott volna egy ember pszichológiai jellegéhez. Nevezheted midlife (azaz középkorú) válságnak vagy akár negyedéves életválságnak.... de bármi is történik veled személyesen, nem róhatod fel az életkorra." 

A válság a célok, elvek, elvárások és a valóság, 
a 'be nem teljesült' lehetőségek összeütközésének tartós folyamata, a szakadékká mélyült repedés a tervek, ígéretek, vágyak és a hétköznapok között. 

Na de ha van - ha nincs, hogy vészelhetjük át könnyebben?
Egy kedves barátom, s szakmabeli társam soraiból szeretnék idézni a teljesség igénye nélkül, hiszen a megoldáshoz közelítenek nézeteink , ezért talán felesleges újra leírnom ugyanazt, csak más szavakkal - kiegészíteném azonban, hogy a tökéletes egyensúlyt piszkosul nehéz megtalálni, de vannak akiknek bizony sikerül(t).

" Körül vesszük magunkat azokkal a védőfaktorokkal, amik átsegítenek bennünket az életközepi válság fejlődési krízisén:

- a párkapcsolatunkkal való megelégedettség (elkötelezett, lojális társ, jó szexuális élet)

- család (van gyermek, akivel jó a kapcsolat)

- van szabadidő és azt társaságban töltjük el

- önkiteljesedés mértéke (kibontottuk és megmutattuk a tehetségünket)

- vannak elért célok, amik örömet okoznak

- vannak a jövőben kitűzött célok, amik izgalmat okoznak

- egészség, jó fizikai állapot és ápolt külső

- a társadalmi hasznosság érzése

- a létbiztonság szilárd
Ha ezek a faktorok rendben vannak, akkor nagy az esély egy vállalható módon lezajló krízisre.
(FB : Ásó, kapa és Nagy Kaland tollaiból)
**Kitekintő : Zsuzsi nagyszerű humorral közelíti meg a párkapcsolat buktatóit és megoldásait, sokszor egy rugóra mozgunk témáinkban és oldal nevének is megvan a külön storyja , ezt talán egyszer egy másik írásomban, addig elássuk. ;)

Akkor most melyik is az igaz és a nyilvánvaló, ami az életközepi válságot illeti? 
Talán csak az idő múlandósága a biztos, amelyet testünk-lelkünk-szellemünk akaratlanul is követ, amelyre adhatunk hozott/ szerzett viselkedésmintáinkból választ, amelyet megélhetünk kalandosan (újra)felfedezve az újdonságokat és önmagunkat vagy választhatjuk az impulzusok mértéktelen fogyasztását - ha úgy tetszik és így érzed - hogy bizony még igenis "élsz". 
Összegezve nincs nyilvánvaló és jó/tökéletes megoldás, nagyban függ
a személyiségedtől a kalandvágyódásodtól (élménykeresés) - erről, pedig hamarosan írok nektek.

Kövess facebook oldalamon , értesülj azonnal a friss írásokról! 

Olvass tovább, kalandozz párkapcsolatot érintő témákban !