A hűség tulajdonság vagy döntés?

'A hosszú távú elkötelezett párkapcsolat kielégíti az egyén intimitási, szerelmi szükségleteit, és összefügg a pszichés jóléttel, valamint az élettel való elégedettséggel. Amilyen általános emberi igény mutatkozik azonban az elkötelezett hosszú távú kapcsolatra, annyira általánosnak mondható a hűtlenség is.'
A téma aktuális vagy mondhatnám úgy - örökérvényű. Amikor leül velem szembe egy pár, a (legtöbb esetben) hűtlenség áll a háttérben.
 Ez a hűtlenség lehet nyílt vagy burkolt titok is, egy biztos, kiderül...- vagy ott a kanapén könnyebbül meg valaki a titoktól, vagy előbb otthon, s akkor kétféleképp gondolkodhatunk: meg akarjuk menteni a párkapcsolatunkat, vagy ráadjuk a kabátot a hűtlen félre.  Elnézést! - van a harmadik, megoldásnak nem tekinthető lépés, amivel sajnos egyre többet találkozok: az, amikor szemet hunyunk a hűtlenség vagy hazugságok felett, csakhogy mentsük a látszat kapcsolatunkat. Egyre többet olvasok a témában, hiszen sajnos azt látom, hogy már nem csak egyszeri /alkalmi szintű problémáról beszélünk, hanem beitta magát a társadalomba, ez a monogámia melletti felfogás.
 Azaz ha valami nem jó, nem megjavítjuk, hanem kipótoljuk úgy, hogy nekünk jó legyen. Ki-ki most gondolkozzon el, hogy amikor hűtlen, akkor azt azért teszi, mert a párjára mérges vagy haragszik; vagy inkább azért teszi, mert valamilyen igénye nincs kielégítve (legyen ez szexuális /önigazolás hogy elég jó vagyok/ önismereti / vélt boldogság hiánya/unalomból fakadó hiány stb.).

Akkor el is érkeztünk ahhoz a feltevéshez, hogy a hűtlenségünkért sosem a párunk a hibás (akit megcsaltunk), hanem saját magunk igényrendszerét vetítjük ki arra a harmadikra, aki elvileg kielégíti majd azt. Persze lehetne mondani, hogy nem jó a kapcsolatunk már X éve... Akkor kérdezném halkan: erre a hűtlenség az egyetlen megoldás?

Mert meddig tartana megjavítani, tenni, szeretni azt, aki amúgy ott van mellettünk? Látom, hogy sokszor nehéz munka, de higgyétek el, megtérül.
Ha viszont tarthatatlan a helyzet, tiszteljétek meg a mögöttetek álló éveket és élményeket, egy egyenes búcsúval.

Általában a következő okokat hallom:
- mert nem figyeltél rám (első helyen szokott szerepelni, az indokok között)
- mert kevés volt a szexuális együttlét, az intimitás
- mert állandóan üzleti úton volt, sosem volt itthon
- mert mindig programokat csinált, ahelyett hogy...
- mert már nem kívántam, nem volt jó ...
- legvégső esetben : elhidegülés jelei léptek fel, vagy bizalomvesztés miatt, esetleg unalomból vagy bosszúból lépett félre a másik fél. Mit láthatunk ezek mögött...? Gondolhatjuk női szemmel, hogy bizony az én párom is sokat dolgozik, keveset van itthon stb. stb. Akkor amúgy kinek az igénye jelentkezik, hogy többet legyen itthon, azaz többet legyen Veled?
 Elcsúszott igényrendszerek rendbetétele, ennek kibontakoztatásában és javításában nagymértékben tud segíteni egy párkapcsolati tanácsadó, coach. Kérdés az, hogy mikor jutunk el oda, hány évig gyakoroljuk a "mérgelődést és hibáztatást" , hányszor lépünk félre vagy nézünk félre, amikor észrevesszük - javíthattunk volna!
Minél előbb lépjük meg, hogy javítsunk a párkapcsolatunkon, annál nagyobb az esélye, hogy sikerülni is fog: hiszen egy alkalmi hűtlenségből is épülhet (erőteljes jelzés) sokkal erősebb kapcsolat a jövőre nézve, ahol folyamatos az odafigyelés és a tenni, építkezni akarás, s elkezdjük értékelni a mellettünk álló személyt. Tehát a hűtlenség lehet döntés kérdése is. Meglépem, megteszem, mert könnyebb, gyorsabb az igényem/igényrendszerem kielégítése vagy... nem lépem meg, nem teszem meg, hanem igenis keményen elkezdek azon dolgozni, hogy visszaépítsük, ami hiányzik a kapcsolatból és ezt együtt tesszük meg. S vannak persze a kivételek, hiszen ahány ember, annyi egyéniség. Amikor a férfi vagy nő, sorozatosan, esetleg több párkapcsolaton keresztül megcsalta a párját, esetleg szerető szerepet öltött magára... akkor már nem csak döntésről beszélünk, beivódott a jellemébe, az értékrendjébe.

"Napjainkban a párkapcsolat olyan, mint egy ház. Ha tönkremegy a csap, nem veszel új házat, hanem megjavítod. Kivéve persze, ha a ház egy hazug disznó. Abban az esetben felgyújtod az egészet a francba, és veszel egy másik lakást, amiben már a csap is jó." - gondolhatnánk.

A párkapcsolati coachingban azokat a személyeket, akik többször lépnek félre - legyen az ugyanazon személy hosszútávon vagy több személlyel való hűtlenség - kopott lelkűeknek nevezzük. Ez nem ítélet a fejük felett, egyszerűen úgymond egy kategóriája a hűtlenségnek. Ők azok akik, akár több kapcsolatukban is, keresik a kifele "lehetőségeket"

Például: a hölgy szeretője volt a férfinak, aki házasságban élt. A férj elhagyta a feleségét, összeköltözött a szeretőjével. Új tartós kapcsolat alakult ki, majd a volt szerető(nő) , ebben a kapcsolatban is félrelépett tartósan, vagy alkalmilag. Tehát minta ismétlődést láthattunk.
Hasonlóképpen: a férj félrelépett, majd egy kis idő elteltével újra megtette - annak ellenére, hogy az első esetből éppen hogy csak visszaépült a meglévő házassága.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy aki egyszer megcsalt, az máskor is megteszi, hanem azt, hogy vannak olyan személyek, "kopott lelkűek", akiknek ez már nem okoz nehézséget, esetleg nem döntés, hanem jellem kérdése. Summázva, hogy a hűség tulajdonság vagy döntés kérdése...?
Véleményem szerint mindkettő.

Érkezhetünk egy kapcsolatba erős, tisztességes hitrendszerrel, és bomlaszthatja fel egy hosszú ideje alul működő tartós párkapcsolat (itt ugye dönthetünk, a javítás és rontás meglépése között). De érkezhetünk olyan bőrönddel is, ahol minden kapcsolatunkból hoztuk magunkkal a titkokat és játszmákat.

Érdekelnek további cikkek a témában? Kattints!