Egy kanapén az igazsággal         A szerető előlép  II.

"Az emberek - hidd el - csak szeretni akarnak valakit. Mindenkiben van egy nagy-nagy adag szeretet, mely nem találja helyét."
Kosztolányi Dezső

Ahogy első konzultációink alkalmával kiderült, hogy Anna - a szerető szerepét öltötte magára, úgy lett egyre tisztább minden, ami bele íródott már tekintetébe. Megcsinálta a feladatokat, amit adtam neki, bár a maga titokzatos- távolról megközelítő módján, ezért néhány sejtésemre még kerestem a válaszokat. 

Általában bő hetente járt hozzám. Mindig gyorsan ült le, elhelyezkedett, mintha alig várná, hogy kérdezzem. Könnyíteni akart lelkének súlyán, egyelőre azt éreztem, ő figyelemre vágyik és megértésre, hallgatóságra.
Megbeszéltük mi történt az elmúlt napokban, de úgy éreztem, ő másfelé kalandozik. Kicsit elvarázsolt volt, s - szokatlan mód - kivirult.
Én: Történt-e valami emlékezetes a napokban?
Anna: Ott aludt nálam Gábor, két napot együtt töltöttünk- végre elmentünk nyilvános helyekre is és nem csak este...
Én: Értem, tehát több időt voltatok együtt. Anna, kérlek, javíts ki!
Múltkoriakban Te szakítani akartál ezzel a férfivel, s harmonikus párkapcsolatot szerettél volna kialakítani...- vagy tévedek?

Kissé mintha szégyellte volna magát, öntött egy pohár vizet és lassan elkortyolta. Belém nyílalt az érzés, hogy valami nem kerek, ahogy anno első alkalmunkon is éreztem: "persze neki is megvoltak a maga harcai és titkai,
s mint később kiderült - játszmái is." Sok esetben nem ugyanaz a kimondott cél (etikusnak hangzó), mint amiben valóban reménykedik az ember.

Anna: Végül is nem, de sok minden változott azóta. Tudod nem olyan egyszerű ez a szerelem, nem tudok róla csak úgy lemondani, úgy érzem.
Én: Alig tíz nap alatt, kérlek, meséld el, hogy mi történt mégis?
Miért gondoltad meg magad?
Anna: Ahhoz, hogy megértsd , ismerned kell a kezdeteket... Kérlek ne ítéld el Gábort...-és elkezdte mesélni megismerkedésük szinte véletlennek tűnő fonalát... 

Elmondta, hogy egy cégnél dolgoztak, nagyon sokat találkoztak meetingen, sőt volt közös projektjük is. Érezte, hogy Gábor felfigyelt rá, s jól esett neki ez a figyelem, kis udvarlás, kedveskedés. Kezdetben nem tudta, hogy nős - azonban bevallotta, ha tudta volna, sem érdekelte volna - talán.
Egyszerűen vonzotta az erős, 40es, üzleties, karrierista férfi, akinek látszólag minden tökéletes az életében. Tökéletes karrier, család, csodaszép ház, új autó. Annának imponált ez a fajta életmód. Kívánta a férfitól idejét és közelségét, igazából példaképpé emelte magában Gábort. Mígnem egy hosszúra sikerült esti üzleti vacsora után, hazavitte Annát. Gondolhatnánk, minden munkahelyi "légyott" valahogy így kezdődik, de ebben több volt, ettől féltem én is.

Én: Pontosan mióta tart ez a viszony Anna?
Anna: Kicsit több, mint 8 hónapja, azonban azóta más részlegen dolgozok, sokat vagyok 'home office' -ban is. Szerintem amúgy direkt helyezett át. (elmosolyodik)
Egyszerűen nem tudunk egymás közelében lenni úgy, hogy ne érjen hozzám.
Van ez a kimondhatatlanul erős vágy bennem, hogy még többet akarok belőle, és érzem, hogy ő is belőlem. Azonban, a munkahelyen ez tilos, nem tudhatják meg.
Én: Anna, voltál már hasonló helyzetben, amikor valami olyat tettél ami veszélyes, s ez számodra tetszett esetleg? S ha volt ilyen: pozitív vagy negatív hozadékai voltak?
Anna: Lehet... ezt végig kell gondolnom. Nem szoktam alapvetően visszariadni egy kis nehézségtől (s elodázta). De úgy gondolom egy kihűlt házasság már nem lehet veszélyes. Gábor úgy gondolja, a feleségének is lehet valakije, tudod, nem működik már köztük a szex.
Én: Értem. De tudod, ha így is lenne, ez nem mentség semmire?
 Ez az ő kapcsolatuk,  s valójában nem látunk bele. Mit gondolsz, mi lenne a helyes út, hogyha nem bírtok egymás nélkül létezni?
Anna: Ha elválna... (jegyezte meg kissé cinikus hangnemmel)
Én: Nem szoktam ilyet mondani.... de ha addig Te kilépnél a képből és hagynád őt valóban dönteni?
Anna: Próbáltam, már sokszor, de tudom, hogy engem akar.
Csak fél a válástól, s hogy mi lesz a gyerekekkel.
Én: Anna! Mekkorák a gyermekek? Végig gondoltad, miben vagytok, s hova vezethet ez?
Anna: Itt nem minden logikus, nehéz ésszel keverni a lapokat.
De biztosítottam róla, ha elválik, én szívesen látom a gyerekeit is.
Nekem lehet, úgysem lesz... (halkult el, heves monológja után)
Én: Tudod Anna, a válás érzelmileg mindenkit meg fog viselni.
Te sem nyertesként kerülsz ki a helyzetből (ahogy ezt kimondtam, még nem tudtam szavaimnak mekkora jelentősége lesz a későbbiekben).

Beszélgetésünk további része egy előre jósolt jövőképre mutatott, amivel kissé próbáltam Annát eltántorítani ettől a nehéz helyzettől, amit szerelmi vakságában felvállalna. Nem értette meg, hogy ebben a "csatában" ő sosem lesz első, hiszen a gyerekek... Egy válás után, bármennyire is képtelennek tűnik most számára, a szerető sem lesz nyertes. Kapni fog egy megfáradt férfit és egy összetört családot, aki mindig ott lesz Gábor életében, ha tetszik ez Annának, ha nem.
Úgy vettem észre, könnyíteni akar a lelkén, kezdünk céltalanná válni, ezért kértem, hogy konzultációinkban tartsunk szünetet, ameddig tisztázza a helyzetet. Az én szerepemet segítő szándékkal, már nem tudtam vállalni.

Kimaradt legalább 3-4 hónap, mire újra felhívott...

Anna:
Rég beszéltünk! Nagyon sok minden történt és csak benned bízom meg!
Voltam pszichológusnál is, de... nem akarom elölről kezdeni az egész történetem egy ismeretlennek.
Szeretnék egy időpontot kérni tőled és ketten mennénk...!

Ha nem olvastad az I. részt, de kíváncsi vagy rá,
itt megtalálod , kattints!