Egy kanapén az igazsággal VI. - Lehull a lepel

"A kapcsolatoknak azonban van egy, a nyílt kommunikáció mögötti, rejtett rétege is. Mivel a másokhoz való kapcsolódás, az intimitás egyben kockázatot is rejt, sebezhetőbbé tesz, sokszor félmegoldásokkal, pótlékokkal helyettesítjük a valódi érzelmi elköteleződést."

Legutóbbi alkalmunk óta nagy súlyt rakott rám Anna. Vannak esetek, amelytől nehéz magunkat is érzelmileg függetleníteni. Kértem őt, kérjen segítséget akár barátoktól, pszichiátertől vagy a szüleitől, vagy bárkitől, csak jöjjön el Gábor mellől. Nem akart sem másik szakembert az életébe, sem pedig a szülei előtt "kudarcot vallani" hogy harminc évesen, ilyen kapcsolatban él, s az unoka kérdésnek sem szeretett volna neki menni... Tudta, ha hazamegy, nem mondhatja meg hogy "ez a kapcsolata" sem az igazi.
Ezért inkább úgy tett, mintha beleférne Gábor viselkedése. Elfogadta, hogy egy pofon nem a világvége, 's lesz ez még így se' - enyhe daccal érkezett meg hozzám...Én köszöntöttem már-már baráti hangulatban, nem lehetett félre tenni aggodalmamat, de tudtam bennem megbízik, nem lökhettem csak úgy el, ki más, ha nem én, aki hatni tudna rá jelenleg....
Anna: Rég voltam itt, ugye? Most úgy tűnik, azért kicsit rövidebbre vette a programjait... (hangsúlya kissé cinikus, amolyan édesen keserű.) Aggódik, mert látja rajtam, jól érzem magam az új munkahelyemen.
Én: Ennek örülök Anna! Akkor megtaláltad a számításaid és bevétel szempontból is megfelel?
Anna: Sőt. Még alig telt le a próbaidőm, de már jutalmat is kaptam. Jól kijövök a kollégákkal, elszoktunk járni néha erre-arra. Gábor meg féltékeny, hiszen az egyik férfi kollégám igencsak jóképű, s nem vagyok közömbös számára.
Én: Értem. Ő egyedülálló? (ragadtam meg az alkalmat sugallni, hátha ezerszer jobb lenne, mint Gábor)
Anna: Igen, egyedülálló tudtommal, s igyekszik mindig ő rendezni a fogyasztásom számláját, illetve ... (halkult el) , szerintem vonzódik hozzám.
Én: Értem, hallgatlak. Mesélj még mi történt...?
Anna: Próbálom felépíteni az életem, ha Gábor is, akkor én is.
Én: Ez pontosan mit jelent számodra? Hogy érzed magad? Milyen a kapcsolatotok?
Anna:
Többször járok el szórakozni. Már nem érdekel, hogy van-e főzve vacsora vagy nincs. Akkor rendelek vagy főzők, ha van kedvem. Próbálom elterelni a figyelmem arról, ha nincs itthon. A késései még mindig idegesítőek. De feltalálom magam. (félmosoly ült ki arcára)
Én: Értem, de nem válaszoltál milyen a kapcsolatotok! Illetve mi a helyzet az intimitással?
Anna: Hát olyan, is-is... Hol jobb, hol semmilyen. Valamelyik héten, azt hiszem pont múlt héten - többször is sikerült végre foglalkoznia velünk... érted. Ezen a héten viszont alig láttam és már péntek van. A szex jobb egy kicsit, szerintem tetszik neki, hogy elégedett vagyok magammal. Lehet kicsit féltékeny is. Elvitt hétvégén vacsorázni, mondhatni randiztunk.
Én: Hmm. S van oka a féltékenységre? (indult el bennem egy gondolat, melyre visszaigazolást kerestem)
Anna: Talán... kicsit...
Én: Hallgatlak Anna. Azért vagyok itt, hogy segítsek, s bevallom, most nem értem mit is szeretnél.
Anna: Azt reméltem, az idő múlásával könnyebbé válik a teher, hogy felvirrad a nap, amelyen igazából nélküle ébredek, amikor már nem csak fizikailag, de mindenestől eltávolodik tőlem, kivész belőlem, már látom jobb lenne.
Elmúlik rólam, akár egy gyönyörű átok, amely valamennyi borzongató szépsége ellenére mégiscsak átok - ezért próbálom mentesíteni magam.
Én: Mi történt?
Anna:
Tudod, akiről az elején beszéltem, nevezzük Levinek. Szóval tudom, hogy vonzódik hozzám, mert megcsókolt múltkor. S hagytam. Sőt, élveztem, hogy ő a nőt látja bennem, nem csak egy házi kellékbarátnőt.
Én: Ugye tudod, hogy megint nem túl szerencsés a kapcsolat kezdeményezésed. Hiszen, bár nem szerető vagy, de most Te játszol a tűzzel. Mi lesz ha Gábor ezt megtudja, szerinted? Mit vársz Gábortól a jövőre nézve?
Anna: Egy édes átok ő, mint mondtam. Szeretem, magához láncol, de tudom, jobb lenne nélküle, már nem olyan mint anno.

Én: Az egész válás és ami történt azért volt, hogy Ti együtt lehessetek. Tévedek..?
Anna: Igazából nem szeretem hangoztatni, hogy miattam vált el. De biztos erős tényező voltam. Szeretem, de nem ilyen kapcsolatra vágyom. Kell , hogy lángoljon, kell, hogy érezzem.
Én: Nem fogok hazudni, Gábor múltkori tette után, nem erősítelek meg abban , hogy ő a legjobb választás a számodra. Viszont ő is csak egy ember - aki szerelmes, tehát megérdemli az igazságot. Ha nem érzed, hogy vele kell lenned, korrekten kell elbúcsúznod, úgy, ahogy megérdemli a férfi, aki elvált és feladta a családját egy új életért.
A szerelem nem fog mindig lángolni, átalakul. Azonban azt a kérdést is tedd fel magadnak , hogy hova tartasz? Hol szeretnél és kivel lenni, akár 5 év múlva? Felejtsük el a játszmákat Anna, kérlek!
Én azt ígértem Neked, hogy nem azt fogod kapni, amit akarsz; hanem amire valóban szükséged van. De ha Te sem tudod, hova tart az életed... miért ülsz fel már megint a körhintára?

Anna: Jó. Eldöntöm. Beszélek Gáborral. S kiderítem, mit akar Levi, hogy számíthatok- e rá (tárgyilagosan taglalta mondatait, mint aki csalódott, hogy nem támogatom újabb fellángolásában).
Én: De elsősorban magaddal beszélj, írd ki, ha kell. Csendesedj le, és ne rohanj, mert a saját tüzed emészt fel Anna... (én pedig csak azért is szigorúan , nem engedtem neki)

Tehát, folytatva a gondolatot sokszor félmegoldásokkal, pótlékokkal helyettesítjük a valódi érzelmi elköteleződést. Mást teszünk, mint amit mondunk, és mást mondunk, mint amit érzünk.
Tudatalattink győz tudatos céljaink felett.
Ilyenkor saját magunkat sem értjük. Miközben azt szeretnénk, ha kapcsolataink jobban működnének, s túlléphetnénk bizonyos problémákon, újra és újra visszacsúszunk ugyanazokba a hibákba, ahogy Anna. Mintha egy rejtélyes erő irányítana - ugyanazokat a jeleneteket ismételgetjük, már végszavaink vannak, s pontosan tudjuk azt is, hogy a másik hogyan fog reagálni. S ami még rosszabb: a következő hasonló kapcsolatnál, kezdődik minden előröl.
Mi történik ilyenkor? Miért ragaszkodik "belső rendezőnk" éppen ehhez a dramaturgiához? Miként fejthetjük meg ezt a mélyre ágyazott titkot?

Van-e lehetőségünk, hogy megváltoztassuk a nekünk nem tetsző forgatókönyvet, s ha igen, hogyan?



Tetszett...? Olvasd el korábbi részeket is , kattints!

A befejező részt pedig itt találod, ha tetszett olvasd el többi írásomat is: