Hogyan vállaljam önmagam?

avagy hogyan légy önmagad ebben a megfelelésre kényszerítő világban...?

Mindennapi életünket a média irreális elvárásaival szemben sokszor tudattalanul állítjuk fel. Egyszerűen elnyel minket a sok külső tökéletesített inger- amit nap, mint nap kapunk; hogy hogyan kell kinéznünk, hogyan kell a romantikus kapcsolatainkat kialakítani (társkereső reklámok, pizza reklámban pl: tökéletes ristorante randik) sőt, hogyan kell élni, viselkedni, tökéletes fehér inget mosni vagy épp kinek való egy pohár kinley gyömbér - mert hogy az sem mindenkinek ...
Nem csoda tehát, hogy a szociális médiába használt profiljaink (fb, twitter, linkedin stb) - csupán annak a bemutatása, akiknek úgy gondoljuk, hogy lennünk kell, s nem arra, hogy milyenek vagyunk valójában mi magunk. Tisztelet a kivételnek, hiszen sokan vagyunk akik felvállaljuk vélt hibáinkat is.
(Erről már írtam másik cikkemben. Kattints ha elolvasnád azt is)



Azok az emberek, akik nem tudják magukat felvállalni/ nem akarják- csak arra törekszenek, hogy illeszkedjenek pl: munkahelyen, iskolában, szakmai szférákban, hogyan tetszenek és elfogadják őket más embereket (pl.: randi, közösségi média, baráti kör, középiskola stb) - hiszen bennük a félelem, hogy senki sem szeretné őket, azért akik valójában- vagy túl kevésnek hiszik magunkat, tehát nem fogadják el őszintén belső mivoltukat.
Szóval hogyan jutunk el mindehhez a viselkedési mintákhoz?
S hogyan tanulhatunk meg önmagunknak lenni...?Légy önmagad, mindenki más foglalt

Tartja egyszerűen a mondás, azonban a rövid tartalom mögött , néha sokszor több van, ahhoz valóban végig kell gondolnunk."Ahhoz, hogy önmagunk lehessünk, szükség van arra, hogy ismerjük és elfogadjuk személyiségünk különböző aspektusait, és hűek maradjunk hozzá olyan helyzetekben is, melyek kétségeket ébresztenek bennünk" - állítja Ashley Thorn, pár -és családterapeuta.

Brené Brown, (szociális munkás), a The Gifts of Imperfection c. könyvében a hitelességet döntésként definiálja, hogy őszintén engedjük láttatni saját magunkat.

Ryen Howes (klinikai szakpszichológus) szerint az önazonosság az integritásról szól, amikor viselkedésünk egységben áll belső érzéseinkkel és meggyőződéseinkkel.

Én pedig szeretném levonni a konklúziót, hiszen saját bőrömön is tapasztaltam, milyen az- ha másik szerepet vállalunk, külső nyomás hatására.
Azaz nem tudsz önmagad lenni, egy adott munkahelyen vagy közösségben.
Sokszor nem csak az áll a háttérben, hogy nem tudjuk elfogadni önmagunkat és ön-érvényesíteni - hanem az is előfordulhat, hogy ezek a külső tényezők
(pl fizetés - hitel összefüggés, elfogadtatás a főnöknél-előrelépés lehetőség, bónuszok stb.) olyan nyomást gyakorolnak ránk, hogy még azok is beáldozzák önmagukat, akik abszolút nem ilyen emberek.

 Abból már sokat tanultam, hogy mikor kell őszintének lenni vagy szókimondónak- többnyire saját káromra- hiszen ha Te őszinte vagy például egy munkahelyen/társaságban, azonban mások nem vállalják - osztják ezt, legvégül egy fecske nem csinál nyarat, s önfelvállalásod nem igazán lesz díjazva.
Ezért többségünk szenved egy olyan munkahelyen, ahol leginkább nem lenne és nem is dolgozná azt amit már évek óta- ezt a "filmet" már oly sokszor végignéztem, közvetlen környezetemben is...... ezután el is döntöttem, hogy én mások nyomása és elvárása miatt - nem akarok más lenni, s ezután vett érdekes fordulatot az életem, jelzem sokkal pozitívabb irányba.

Kiállni a sorból annyi, mint megtanulni vállalni önmagad. Sokszor nem Veled, hanem a sorral van a gond.

Valódi önmagunk feltárása/felvállalása a manapság talán már hatalmas kockázatnak érezhetjük, amikor olyan világban élünk, ahol mindenki tökéletes, vonzó és boldog (online). Senki nem oszt meg olyan könyvet, eseményt, rendezvényt ami önmagunk megtalálásáról esetleges hibáink javításáról szól. Miért? Mi van, ha nem érezzük magunkat boldognak a felvett szerepben? Vajon kik leszünk, ha lerakjuk a maszkot és vállaljuk magunkat? Valóban elvesztem a körülöttem lévő emberek szeretetét?
Néhány tanácsot adnék a teljesség igénye nélkül, s ami tetszik használd fel:

1. Fogadd el magad, de tényleg!

Ne hasonlítsuk magunkat másokhoz, a tegnapi önmagadnál legyél jobb. Természetesen a modellek és a színészek vonzóak - de milyen áron?
....már a közösségi médiában lévő barátaink fotóikat is tökéletessé tették, tele filterrel, csillámmal stb. Valóban szükség van rá? Hagyd meg nekik.
Pl: pár évvel ezelőtt utáltuk a szeplőinket, ma már újra divat, sőt valaki tetováltatja arcára.

2. Ismerd fel a negatív önbeszélgetésed /önreflexiód.
Az egyik módja annak, hogy jobban elfogadjuk magunkat. hogy a negatív önbeszélgetést azonosítjuk és kiiktatjuk elménkből.
Sokunk számára ez az önbeszélgetés többnyire negatív lehet, pl:
gondolhatnánk, hogy "csúnya vagyok" vagy "az életem szar", amikor tévéműsorokat nézünk, vagy megnézzük a közösségi médiában tett bejegyzést - "én sehova se utazom, hozzá képest unalmas vagyok" vagy azt gondolhatnánk "Ő biztos gyűlöl engem".
STOP!
Pozitívval ültesd át: "Huh nagyon szép az a csaj (elismered), de az én szemem határozottan szebb" Ismerd fel belső-külső értékeid...
"Lehet nem utazom külföldre annyit , mint Béla - de idén már a második nyelvvizsgát tettem le" (elért sikerek, mindenkinek más)

3.Engedd meg magadnak az ünneplést
Azaz, néha a kis sikereket is ismerjük el az életben!
Jutalmazzuk meg magunkat, akár egy finom csokival vagy borral, esetleg egy kávé kedvenc kávézónkban vagy egy új könyv. Kinek mi a jutalom, tartsunk egy kis "én időt".

4. Fejezzük ki magunkat, vállaljuk gondolatainkat
Egyben az utolsó, de talán a legfontosabb! Mi más, ami megakadályoz bennünket- ha nem önmagunk? 

Leginkább attól tartunk , hogy mások mit gondolhatnak rólunk, ha igazi önmagunkat mutatjuk be. Például, talán a barátainknak ugyanaz a véleményük egy politikai témáról, ezért úgy döntöttünk, hogy nem osztjuk meg a különböző álláspontunkat, sarkítva.
Visszatartjuk véleményünket, mert félünk a lehetséges következményektől (munkahely, barátok, iskola stb) - olyan következményektől, melyben magunk akár furcsának tűnhetünk - mert nem egyezik a látásmódunk esetleg eddig nem ilyenek voltunk... Valóban?

Emberi természetünk, hogy a legjobb oldalakat szeretnénk megmutatni.
A véleményünk alkalmanként való visszatartása az élet szükséges része - sőt, ez segíthet a kapcsolataink kicsit könnyebb és élvezetesebbé tételében. Azonban az alkalmanként visszatartás, nem egyezik meg a bégető birkával.


Tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket, s válaszolj őszintén -
Milyen ember lennél valójában, ha most nem ott lennél ahol, nem azt dolgoznád amit....? Mit csinálnál szívesen? Mit próbálnál még ki? Ki az a barát/ismerős/ kolléga, akit szívesen kitörölnél-, mert csak kötelességből/kedvességből tartod fenn a kapcsolatot?
..... Mi tart vissza?