Vágy sorozat 3. rész - Ha egyet kívánhatnék... gyermekre várva

Előző cikkemben a szexuális vágyak kerültek felszínre, avagy az ezzel kapcsolatos motivációk, valamint az elfojtott vágyak megélésének formái az online és valós térben...

De vajon mire vágyik az ember? - Talán mindenre, talán semmire vagy csak arra az egyre. Gondolhatnánk.
A vágyakozás/sóvárgás általában olyan dolgokból ered, amit nem birtoklunk vagy elveszítettük (pl. egy régi szerelem képében). A vágy tárgya ezerféle lehet - érzelem, vagyontárgy, kapcsolati tőke, karrierben való előre lépés és ezzel járó anyagi bőség, utazás, családalapítás stb.  Nem érdemes vágyainkat összekeverni céljainkkal; bár nagyon közel állnak. A vágyakozás/sóvárgás belső tudatalattink befolyásolja; amíg céljainkért tervezetten, tudatosan, viszonylag gyorsan cselekszünk és teszünk erőfeszítéseket akár hosszútávon is.

'Vágy sorozatom' ezen része mégis célokkal karöltve, egy igazán aktuális témát feszeget, ami napjainkban egyre több párkapcsolatot érint, ez pedig a családalapítás kérdésköre, azaz a gyermekáldás. Túlzás nélkül nagyon sok pár szenved, küzd az áhított teljes családképért.
Számos film, könyv íródott , s az elmúlt években sok ismert közszereplő is lerántotta
a leplet ezen lelki utazásáról. Egyről azonban nem beszélnek, az eljárások és magánrendelők árnyékában, a belső párkapcsolati dinamikáról. Lili történetével már találkoztatok az oldalon, itt olvashattok az előzményekről, szintén egy tanulságos cikkben:

Szóval egy nő mindent megtesz, ha gyermeket akar (házasságban, tartós párkapcsolatban élőkre gondolva). Sokszor a férfiak nemzőképességével van gond (erre is vannak megoldások, eljárások), ebben az esetben maradjunk viszont a női problémáknál, s Lilinél. Endometriózis, hormonproblémák, pcos, inzulinrezisztencia , műtétek vagy amikor az orvos is széttárja a kezét az ügy előtt, lehetne sorolni...
Egy endokrinológussal beszélgetve, tapasztalatairól, miközben azt ecseteltem, hogy a nők mennyi mindent tesznek: esznek, edzenek, mérnek - számolnak, vérvételek garmadája és gyógyszerek és vitaminok ütemezett spiráljába tengetik mindennapjaikat a célért.... akkor hol az egyensúly a párkapcsolatban? Hol a férfi?
Szóval a szakember egyetlen egyszerű mondata, ragadt meg bennem:
"Képzelje el úgy, hogy a férfi hormonrendszere egy Trabant, míg a nő rendszere egy luxus Mercedes. Ebből adódóan, a Mercedes motorjához sokkal több és drágább finomhangolás kell , hogy mindig jól működjön.
Visszatérve; Lili mindig erős nőnek érezte magát, pedig évek teltek el várakozással, minden új lehetőségben, meglátta az új reményt, de az érzelmei mellett csak úgy nem suhanhat el, mondta.
'Nagyjából néha úgy érzem magam, hogy csak én küzdök ezen az oldalon, ő csak akarja, fejben, szóban.'
Ezzel el is érkeztünk az egyik problémához, ami egy gyermekre váró pár előtt áll, persze hallok néhány másikat mellé, hiszen nemcsak konzultációkon, de a való életben is találkozok a barátaim körében ezen megküzdésekkel. Pl.:

- Úgy érzem csak én teszek ezért az egészért
- Ha egy vérvételre kell elmennie , már akkor is "halálán van"
- Nem biztos, hogy akarok gyereket, ha ilyen hisztis vagy
- Készen áll egyáltalán rá?
- Mióta kiderült, hogy csak mesterségesen lehet, alig vagyunk együtt az ágyban
- Elvesztettem a nőiességem/ férfiasságom
- Korban vagytok, mikor lesz már gyerek?
(rokonoktól, szülőktől áradó elvárás- nyomás)
- Engedd el, ha már nem akarod - akkor fog jönni!
(csodálatos tanácsok barátoktól)
- Értéktelenség érzése nőkben, akár férfiakban, önvádaskodás

 S persze az ezt övező veszekedések, konfliktusok, belefáradások, rutinkörökben való felőrlődés.  Ha egy ilyen intim helyzetre derül fény baráti körben, az a legkevesebb , hogy gyermekesként nem osztod a tanácsot. Nincs rá szüksége, valóban nincs.
Én magam se traktálom, klienseimet sablonokkal, egy ilyen problémát valószínűleg csak az érezhet át, akivel hasonló történt már... A vágyakozás azon foka, amikor olyan iránt áhítozunk, amiért 100%-ban nem tudunk tenni, azaz van néhány pici elenyésző százalék - ami nem rajtunk múlik... Úgy vélem a legrosszabb , s kemény lelki munka kell ezt feloldani. Legyen az a gyermek utáni sóvárgás, egy elvesztett szerelmünk utáni megbánás, egy szerettünk elvesztése utáni üresség... Mind mind, olyan dolog, ahol a baráti tanács kevésnek bizonyulhat, nem nyújt valódi vigaszt, az újrakezdés motivációját főleg nem adja meg. Persze, beszélni lehet róla, de több munka kell, a valódi áttöréshez. 
Ezek azok a vágyak, amelyek egy fentebb levő erő: Isten, Buddha , Sors , Karma - hívd ahogyan szeretnéd - igenis lebegnek a tetteid felett, mint Damoklész kardja.
Ezért minden Nőt aki babára vár, küzd a teljes családért - bíztatok , hogy ne adják fel, akkor sem- ha párkapcsolatuk épp hullámvölgybe került emiatt.
Ha kell keressenek szakembert , beszéljék ki a konfliktust, a félelmet. Pihenjenek meg az úton. Nem lóverseny, nem kell elszámolni senki felé - az élet legszebb csodái sokszor az úton találnak ránk! Sőt, teljes ember az is, akinek nincs gyermeke, engedd el a társadalmi elvárásokat, legalább Te ne harcolj velük.
- Lili sosem járt pszichológusnál, ezen problémájával, úgy gondolta, hogy önismereti könyvekkel, önfejlesztő coaching konzultációkkal, ahol párkapcsolatáról is bátran tud beszélni velem, valamint őszinte beszélgetésekkel otthon - túl tud lépni sikertelenségén. Ehhez persze, elengedhetetlen egy támogató férfi, aki olykor fél a vérvételtől is (mosoly) ...
S Liliben valóban látom... látom benne a harcos nőt; csak most elfáradt.